A kongresszusok történetéről

A hidegháború alatt nemzetközi tudományos konferenciákat a vasfüggönyön keresztül nem volt egyszerű megszervezni. Finnországban és Magyarországon már az 1950-es években sikerült néhány finnugor összejövetelt rendezni, amelyekre külföldi kutatókat is meghívtak, majd végre 1960-ban megvalósult az első Nemzetközi Finnugor Kongresszus (CIFU), amelyet Budapesten tartottak, olyan híres és tekintélyes kutatók kezdeményezésére, mint a finn Kustaa Vilkuna és Lauri Posti, a magyar Ortutay Gyula, az orosz Borisz Szerebrennyikov, az észt Paul Ariste vagy a keletnémet Wolfgang Steinitz.

Azóta ötévente tartják meg a kongresszusokat, kezdetben Magyarország, Finnország és a Szovjetunió, majd Magyarország, Finnország, Észtország és Oroszország közül felváltva valamelyik államban.

A kongresszusokat egy nemzetközi bizottság szervezi, amelyhez a CIFU keretében megtartott gyűléseken kooptálnak új tagokat (l. Szervezők).

Amíg fönnállt a vasfüggöny, a CIFU-nak tudományos szerepe mellett rejtett etnopolitikai feladata is volt: segített finnugor kapcsolatokat teremteni és fönntartani Kelet és Nyugat között, és szabott egy nemzetközi keretet, amelyben büszkén lehetett vállalni egy finnugor identitást. Ennek megfelelően az első CIFU-kat gazdag kulturális program és gyakran a szervező államok bőkezű támogatása is jellemezte. Ezeket a szimbolikus és kulturális szerepeket manapság nyíltan etnopolitikai vagy kulturális projektek, események és intézmények vették át, mint  pl. a Finnugor Világkongresszusok (a legutóbbi Lahtiban).

A most szervezendő CIFU-nak, amelyre most először egy "nem finnugor" országban kerül sor, az egyik fő feladata, hogy hangsúlyozza a finnugrisztika nemzetközi és tudományos szerepét, függetlenül a nemzeti és etnopolitikai kutatási céloktól. A finnugrisztikával manapság mind nemzeti, mind nemzetközi keretekben foglalkoznak, és a finnugor nyelvek és kultúrák kutatása lényeges kapcsolatban áll nagyon sok más tudományággal (általános, történeti és tipológiai nyelvészet, alkalmazott nyelvészet és szociolingvisztika, általános és összehasonlító irodalom- és kultúratudományok, etnográfia, régészet, Észak-Eurázsia története, kisebbségkutatás, Native/Postcolonial Studies stb.). A kongresszus a nemzetközi és tudományágak közötti kooperációkat, az iskolák és kutatási hagyományok határait átívelő kutatói munkát akarja támogatni.